TALÁLKOZÓNK 41 ÉV UTÁN ÉS AZUTÁN.

2021. szeptember 27., hétfő

Nagy öröm volt a találkozás. nem szeretném a megszokott közhelyeket elmondani, de egyben biztos vagyok mindenkiben hasonló gondolatok kavarognak. A régi élmények, barátságok, emlékek mellett napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra egyre nagyobb súllyal, erővel, kikerülhetetlenül szembesülnünk kell az életkorunkkal, a lehetőségeinkkel, bajainkkal, betegségeinkkel, hasznosságunkkal és azzal a megfellebezhetetlen ténnyel, hogy lassan elfogy az életünk.

Feltehetjük és azt hiszem fel is tesszük a kérdéseket magunknak nap mint nap…jól csináltuk –e a dolgainkat, hasznosak voltunk-e embertársainknak, vajon marad-e valamilyen nyom majd utánunk?

Vajon Márai Sándor mit mond, mit javasol az Ő különleges módján?

„ Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg.

Ezt kell mondani….Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamísabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben.

S mikor karjainban tartottunk valakit, mennyi félreértés!

S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki talán igazibb….

Nem , az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyengéd önkívület….”

Így látja Márai. Mit tehetünk még a maradék éveinkben? Csak előre nézhetünk. Tevékenykedjünk szeretteink, gyermekeink, unokáink, embertársaink megelégedésére, bízva abban, hogy még van és lesz helyünk a világban.

És bízva abban, hogy 5 év múlva újra láthatjuk egymást.

Mindenkinek, sok egészséget, sikert, erőt kívánok.

És küldök egy linket a képekkel a találkozóról.

W.László