Bokros János tanár úr verse - Szabó Lóri küldte

.Sátrainkat filiszteus,
szent csarnokunkat római
drabális vértesek csapatja
hányszor rabolta ki!

A megmaradtak összebújtak,
és kezük szerszámot fogott,
mert Isten népe megfogadta:
Fölépítjük  a templomot!

Falvaink fölszántott ugarját
sóval bevettetheti
Caesar, temetőink fejfáit
szilánkokká tördelheti!

Porrá darálhat csontokat,
márványt és gránitoszlopot!
Egy kis dombocskát majd lelünk, hol
fölépítjük  a templomot.

A templomot, melynek igéző
delejéhez odatapadt
egy nemzet minden porcikája
zsoltáros ezredév alatt!

S ha istállóvá, kocsmaházzá
silányult vagy lángot fogott,
mi mindig újra megfogadtuk:
Fölépítjük  a templomot!

Rejtsétek el egy keszkenőbe,
ha kell, keresztjét, csillagát,
rajzoljátok lelketekbe
oltár, szószék idomzatát,

hogy még a fecskefészek is
csivoghasson majd ugyanott,
ha caesaroknak omladékán
Fölépítjük  a templomot!